Nem a távolságon múlik
Szeretnéd, hogy az esetleges távolság ellenére a gyerekeknek szoros kapcsolata legyen a családtagokkal, hogy kötődjenek a családi hagyományaikhoz? Pásztohy Panka értően fordul a napjainkra jellemző élethelyzet felé, amikor a külföldön élő gyerekek interneten tartják a kapcsolatot a nagyszülőkkel, és irányt mutat az olvasó számára, hogyan érdemes ápolni ezeket a kapcsolatokat. Olvasd el interjúnkat!
Nagyon ráéreztél valamire – olyan jelenséget kaptál el, ami rengeteg embert érint, mégis eddig alig foglalkoztak vele a gyerekek és főleg a nagyszülők szempontjából. Miből merítetted a könyv ötletét?
Igen, ez egy valós élethelyzet, amivel mindenki találkozik, vagy a saját csládjában, vagy ismerősei körében. Sok oka lehet, ami miatt a világ két felére kerülnek egy család tagjai. Van, amikor anyagi okok, szakmai előrelépés, máskor egy távoli szerelem repíti messze a fiatalokat. Így aztán a születendő unokák messze cseperednek a nagyszülőktől, egy távoli kultúrában, idegen nyelvi környezetben. Ezekben a családokban azonban nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a külföldön nevelkedő gyerekek a magyar kultúrát és nyelvet is jól ismerjék. Ebben van a magyar nagyszülőknek óriási szerepe. És bár a kilométerekben mért távolság unoka és nagyszülő között nem örömteli dolog, de a szeretet könnyen átível akár kontinensek között is. Erről szól Teo története is. A kezdő lökést a könyv megírásához egy olvasói kérés adta, és mivel én is ismerek hasonló családokat, nagyon közel áll hozzám is a téma.
A kötetben végig egy unoka mesél nekünk. Miért azt választottad, hogy a gyerekek szemszögéből mutatod be ezt a helyzetet?
Szerettem volna, ha ezt a témát a gyermeki képzelőerő szövi át.
A könyvet Zane-nek és Hazennek ajánlottad, „akik a világon két helyen is otthon vannak”. Megtudhatjuk, kik ők, és miért nekik ajánlottad a kötetet?
Zane es Hazen két amerikai kisfiú, akiknek az édesanyja, Réka nagyon kedves barátnőm. A gyerekek édesapja amerikai, édesanyjuk magyar. Mindkét gyerek gyönyörűen beszél már magyarul, és nyaranta el is jönnek az itteni nagyszülőket meglátogatni. Természetesen a nagyszülők is utaznak, amikor csak tudnak.
Réka nagyon sok ötletet adott nekem írás közben, nélküle nehezebb lett volna “átélnem” ezt a helyzetet, neki köszönetet is mondok a könyv elején a segítségéért.
A Halló, mama! keserédes könyv – mert bár a távollétről szól, mégis olyan korban élünk, mikor nagyon egyszerű a kapcsolattartás. Te melyik világban szeretsz/szerettél jobban élni – a mai internetesben, vagy a korábbi egyszerűbben?
Erre nincs jó válasz. Csodálatos lehetett régen, mikor a generációk együtt éltek, de magam is szeretem járni a világot, és ha a lányom úgy döntene, hogy egy távoli országban találja meg a boldogságát, én támogatnám ebben, később pedig amikor csak tehetem, utaznék hozzájuk. A lányom nagyszülei sem tudtak helyben részt venni az életében, de hiszek benne, hogy nem a távolságon múlik egy jó unoka-nagyszülő kapcsolat.
A könyv végén szerepel egy gyönyörű Móra Ferenc vers, és ezt korábban említik is a kötetben. Miért szerettél volna verset a kötetbe, és miért pont ezt választottad?
Móra Ferenc egyike a kedvenc íróimnak. Még a nevemet is egyik verse, a Sétálni ment Panka utan választotta édesanyám.
Olyan verset kerestem, ami a magyar nyelv csodálatos mivoltát ki tudja fejezni, és hozzásegít akár a nyelv megismeréséhez is.
Szerinted a te könyvedet is olvassák majd tableten keresztül, akár kontinenseken át?
Nagyon boldog lennék, hiszen ez volt a célom vele, hogy kapjanak egy igazán nekik szóló mesét az egymástól távol élő nagymamák és unokák.
Olvass bele a mesébe!
Szeretnéd tudni, mi miért szeretjük ezt a kötetet? Itt találod az ajánlónkat.
Tedd kosárba itt a mesekönyvet!
