Kiskamasz Könyvkritika

Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?

Mindig nagyon örülünk, amikor visszajelzést kapunk egy-egy könyvünkről, de a legboldogabbak mégis akkor vagyunk, amikor az a korosztály mondja el a véleményét, akiknek az adott könyv szól. Olvasd el egy ifjú kritikusjelölt, Jenei Alíz írását a Fillér Utcai Általános Iskola 6. b osztályából!

01.jpg

Nagy érdeklődéssel olvastam a holland írónő regényét, mivel én is gyakran írok, és az írás a könyv cselekményének egyik fő szála. Lidwien ugyanis, a történet egyik főhőse, rengeteg hasznos tanáccsal látja el Katinkát, a regény tizenhárom éves főszereplőjét, és vele együtt az olvasót, így engem is. Például ilyen tanács az, hogy a szereplőket cselekedeteiken keresztül érdemes bemutatni. Az is fontos, hogy a cselekményt időben és térben is meghatározzuk. Lényeges, hogy a kezdő mondatok felébresszék az olvasó kíváncsiságát. Mindig érdemes tanulni más írók munkáiból. Az oda-nem-illő, de jól sikerült mondatoktól el kell búcsúzni, mert elronthatják az egész szöveget.

Az egyik tanáccsal azonban nem értek egyet. Szerintem a tartalom is meghatározó, és nemcsak a mód, ahogyan írunk. Hiszen a téma alapvető eleme az első benyomásnak. Tetszett azonban, hogy a szereplőknek nem ismertük meg rögtön az összes tulajdonságát, inkább csak a külsejüket. A szerző beszélteti és különböző helyzetekbe hozza őket.

Katinka karakterével tudtam a legjobban azonosulni. Érdeklődési körünk hasonló, életkorunk megegyezik. Ügyes, szorgalmas, céltudatos lány. A kedvenc karakterem, Lidwien, rejtélyes személyiség. Váratlan meglepetéseket okoz. Nem mesél magáról semmit, de mindig kiderül róla valami. Fontos karakter még Katinka édesapja, aki gondosan neveli gyerekeit. A lakás rendetlen, egyedül nem tud mindent megcsinálni. Dirkje, Katinka apjának barátnője szintén szétszórt. Célja, hogy a család teljes mértékben elfogadja őt.

A könyvet érdemes volt elolvasni, sokat tanultam belőle.

Olvasd el te is a könyvet, rendeld meg itt!

Kapcsolódó termékek