Gipsz a polcon és a tévében is
Anna Woltz Gipsz, avagy hogyan szereltem meg egy nap alatt a világot című kisregénye sokunk nagy kedvence lett 2018-as megjelenése óta. A majdnem 13 éves Felicia, azaz Fitz története mindössze egy napot ölel fel, mégis egyfajta felnövéstörténetről beszélhetünk. A szerző mesterien bánik az emberi psziché rejtelmeivel, folyékonyan beszéli a kiskamaszok nyelvét, és képes mindezt 160 oldalban, a 9-14 éves korosztálynak megfelelő stílusú és mennyiségű szöveggel bizonyítani. Így külön örülünk, hogy Fitz történetét immár filmváltozatban is megtekinthetjük! Olvass tovább, ha téged is érdekel, mennyiben vette alapul a film az eredeti történetet, milyen plusz élményt kaphatunk, ha már olvastuk a regényt, vagy éppen melyikkel érdemes kezdeni!
A könyv egy nyugodt jelenettel kezdődik, amiben Fitz az ablakon át szemléli apukáját és kishúgát, akik épp hazafelé bicikliznek. Apukája még oda is integet Fitznek, ám ekkor beüt a baj! A bicikli kicsúszik alóluk, és ők a földre esnek. Fitz húga, Berta (a filmben eredeti néven Bente) súlyosan megsérül, leszakad az egyik ujjperce. Az olvasó pedig először pillanthat bele Fitz lelkivilágába: megtudjuk róla, hogy orvos akar lenni, így nem iszonyattal, inkább megoldások felkutatásával és segítő szándékkal áll a vészhelyzetekhez. Megtudjuk, hogy nehéz érzések kavarognak benne a szülei válása óta (főként az anyukájával kapcsolatban), és képzeletben felrajzoljuk az alapvető személyiségét is. Valamint az is sejthető, hogy az egész baleset „Fitz miatt történt”, akinek valami megdöbbentő és helytelen dolog van a homlokára írva, emiatt az apukája rá figyelt a csúszós út helyett.
A filmváltozat ezzel szemben már a kórházban indul, így a néző mentesül a vád/önvád érzésétől, ami Fitzre nehezedik Berta balesete miatt. Már a kezdőjelenetben érezni lehet, hogy a film könnyebben emészthetővé igyekszik tenni a cselekményt. Azokat a mély részleteket, melyek igazán súlyossá és nehézzé teszik Fitz helyzetét, lefaragták, a fő problémák azonban megmaradtak. Fitz feldolgozásra váró haragja az édesanyja iránt, a válás okozta instabilitás, az addig ismert világ felbomlása, az összetartozás, meghittség érzésének elvesztése, a szerelem értelmének keresése. A film fejezetről fejezetre követi a könyv eseményeit, így egyre részletesebb képet kapunk arról, mi játszódik le Fitzben. A súlyos mondat, amit az arcára írt („Anya haljon meg”), még a kórházban is az arcát „díszíti”, viszont egy tigrises álarc mögé rejtve, amit a szomszéd adott rá. Az álarc tökéletes metaforája annak, ahogy Fitz a felnőttekről gondolkodik: hiába ordítja bele a világba a problémáit, a felnőttek csak elkendőzik azokat, gyerekesnek, éretlennek titulálják, megoldást nem kínálnak rájuk.
A Gipsz, avagy hogyan szereltem meg egy nap alatt a világotarról szól, hogyan kopik le Fitz arcáról a felirat, mind fizikai, mind átvitt értelemben. Valójában nem egyetlen nap, inkább hosszú hónapok, évek eseményei egy heterotopikus térbe és 24 órába sűrítve. A főszereplővel történt események mind metaforái olyan jelentős, kamaszkorban megélt érzéseknek és helyzeteknek, melyeken nagyon sok fiatal keresztülmegy: első szerelem, az empátia és másokkal való törődés elmélyülése, a kritikus gondolkodás kialakulása, önálló véleményformálás a világról, bűntudat és megbocsájtás önmagunknak, mélyebb összefüggések megértése és a gyerekkori traumák feldolgozása.
Ha már olvastuk a könyvet, akkor sem okoz csalódást a filmváltozat. Általában ha egy regényt filmre visznek, az olvasók hiányérzettel távoznak a moziból, hiszen a cselekmény sokszor hiányos, vagy a fantáziánkban sokkal élénkebben/máshogyan éltek a szereplők, helyszínek. A Gipsz esetében személy szerint nem éreztem ilyesmit: izgalmas volt látni, hogy az a gazdag érzelemvilág, gondolkodásmód, amit a könyvben átéltem, hogyan „néz ki kívülről”. Épp ahogy az álarc takarja a szereplő arcát, úgy hallgatja el valódi érzéseit Fitz a külvilág elől. Izgalmas belegondolni, mi minden zajlik egy emberben, aki csak némán áll egy ablaküveg előtt, vagy éppen hotdogról cseveg egy vele egykorú fiúval. Mit lát ebből az anyuka, apuka, nővérke vagy barát. Mi minden rejlik egy 13 éves kamasz fejében, akinek a homlokára az van írva: Anya haljon meg.
A filmből vett képek forrása: incrediblefilm.com
A film kevésbé viszi bele a nézőt Fitz kétségeibe és fájdalmába. Megtaláljuk benne a könyv fejezeteit és a cselekmény alapvető vázát, ellenben hiányzik belőle Fitz narrációja, gondolatainak kifejtése. Megértjük az alapvető motivációkat, amik mozgatják, de több mozgásterünk van elképzelni, pontosan milyen érzések futnak rajta keresztül. Inkább egy családi filmre hasonlít, amit egyszerre élvez a kisiskolás és a felnőtt is, de a felnőtt egy kicsit többet lát mögé. A filmváltozat erősebben koncentrál a gyermeki fantázia működésére, a játékosságra, a barátságra, és persze a varázslatos karácsonyi hangulatra, ami a cselekmény szempontjából persze fontos, hiszen Fitznek és Bertának ez az első karácsonya elvált szülők gyermekeként. Ezzel szemben a könyv inkább problémaközpontú, Fitz gondolkodásmódja, megoldáskeresése dominálja a történetet.
A film tehát alapvetően követi a könyv cselekményét, a végeredmény azonban egy kevésbé megterhelő, de mégsem teljesen rózsaszín történet, amit együtt nézhet az egész család. Mi – természetesen – mindig azon az állásponton vagyunk, hogy érdemes a könyvvel kezdeni, de ebben az esetben akár a filmmel is kezdhetitek: a színészi játék garantáltan mindenkivel megszeretteti a főszereplőket, és eléri, hogy egyre többet akarjunk megtudni róluk. Ezután a gyerekek kezébe adhatjátok a regényt, ami még gazdagabb képet fest Fitzről és a barátairól. A Gipsz egy tökéletes könyv ahhoz, hogy a kiskamaszokkal észrevétlenül szerettessük meg az önálló olvasás élményét, a film pedig jó alap ahhoz, hogy kötődni kezdjenek az igazán szerethető szereplőkhöz.
A filmet az HBOgo-n tudjátok megnézni magyar nyelven.
